Berlinből írok

Folytatódik a német sörök tesztje. A mai áldozat egy keletnémet műremek, mely a "Sternburg Export" névre hallgat. A sört a Radeberger csoport gyártja, ezen a néven 1992 óta fut, de a sörgyár múltja 1278-ra nyúlik vissza. Ezek alapján sörkülönlegességet várnánk, ezzel némileg ellentmondásban áll a 0.37€-s ár, amiért hozzájutottam a "Netto-Markt"-ban.
A Google szerint a német sörpiacnak számmottevő, majd 10%-át uralja a "Sterni", feltehetően olcsósága miatt.

A sör megjelenése nem a legmeggyőzőbb, semmi extra, nem ezen akad meg a szemünk a boltban. Felbontás után, ha kitöltjük, szembetűnik a sör híg színe. A hab 5 másodperc alatt eltűnik.

Megízlelve, iható a sör, de van egy gyenge kommersz utóíze, ami nekem nem ízlett. Az alkoholfok 5.2%, ami átlagos, az íze ezzel szemben gyenge, kicsit vizes. Az otthoni sörök közül az Arany Ászok jutott róla eszembe, és ez nálam sajnos nem jó pont. Összességében nagyon olcsó a sör, és ez előny, de hát olcsó húsnak híg a leve.


Ár: 5/5
Megjelenés: 2/5
Szín, hab állaga: 2/5
Íz: 2/5
Ár-érték arány: 3/5

Összesen: 2.8/5

Minthogy itt leszek még jó 10 hónapot, úgy döntöttem, hogy felderítem a helyi sörremekeket. A cél, hogy minél több féle folyékony kenyeret elpusztítsak, és a közben bennem felgyülemlő érzéseket a világ(háló)ra szabadítsam. Józsi ajánlása alapján a minőségben megpróbálok egy felfelé mutató trendet követni, így majd hátratekintve tudom honnan indultam, és értékelni fogom azt ahol tartok.

Félretéve a filozófiát, kezdjük a mai kísérleti alannyal, melynek neve a költői "5,0 Original". Az U5 Samariter Straße megállója melletti "Netto-markt" supermarketben vettem 0.37€-ért. Vacsora előtt ill. mellett fogyasztottam, remélem ez a mérést nem befolyásolta.

Először tegyünk említést a csomagolásról, mely nagyon egyszerű. A felirat szerint ez okkal van így, németül a következő olvasható ugyanis (szabad fordításban):
"Egy egyszerű piros-fehér cimke! Semmi drága aranyozott papír! Csak egy egyszerű söröskupak! Semmi drága TV-reklám! És mindez egy használt csomagolásban! Ez a spórolás csak Önért! Mi mindent nagyon jól kispóroltunk! Kivéve a sör minőségét! 5,0 Original egy exportsör, a német tisztasági szábályok szerint főzve! Hozzávalók..."

A sört pohárba kitöltve, a színe tényleg világos. Nagyjából az otthoni Kőbányaihoz hasonló. A hab nem tartós, viszonylag hamar eltűnik. A sör íze nem rossz, viszonylag könnyed, de nincs semmiféle rossz mellékíz. A felirathoz méltó egyszerű, de finom sört ihatjuk meg. Az alkoholfok 5,2%. Alapvetően megéri az árát, főként összehasonlítva azzal, hogy otthon milyen sört kap meg az ember 100Ft-ért.

A gyártó kiléte ismeretlen, a puritánság okán honlapjuk sincs, és a google segítségével sem akadtam semmi konkrétra.
 

Ár: 5/5
Megjelenés: 3/5
Szín, hab állaga: 2/5
Íz: 4/5
Ár-érték arány: 4/5

Összesen: 3.6/5

Na itt a várva várt folytatást. A rajongókhoz tartozom egy bocsánatkéréssel, hanyagoltam az irogatást. De sebaj, most a második üveg Paulaner után talán valami értelmes is kerekedik ide.

Sokminden történt az utolsó post óta, voltam otthon is, így egyes szerencsés egyedek láthattak is ahogy a véralkoholszint széles spektrumát bebarangoltam. Mindenesetre hétfőn már új lakás várt, amit bizonyos Jákob ad ki nekünk, szerencsére bútorozottan, és ilyen kőkorszaki, 1 megabit körüli net is jár hozzá. (A gyors net azért hiányzik, ebben kis hazánk bőven veri ezeket a nyugati arcokat, de hát van élet a szélessávú netes pornográfián túl is...)

Végre beindult a munka is. Legalábbis a soktestprobléma 2 (akinek ez mond valamit) nevű tantárgy anyagát lassacskán elsajátítom. És kezdek rákapni az elméleti fizikusok két legfontosabb kellékére is: a kávéra, meg a csokoládéra. Előbbi ma reggel az asztalomat is eláztatta, utóbbi meg csak 0.35€, ha megelégszünk a Kaiser's gazdaságossal, ami amúgy nagyon finom. De a lényeg, hogy az íróasztal fiókjában mindenki csokoládét tart, és napi egy tábla a legtöbb embernek kevés:).

Nah, de a lényeg, az új környék, ahova költöztünk. A hely masszívan kelet Berlin, a kommunizmus, mint olyan azonban nagyon nem viselhette meg őket, erről meggyőz minket a házfalon frissen "felújított" vörös(es) csillag. Ez a vöröses-feketés jelkép amúgy a lokál komcsik által gyakran használt darab, a főbb mondanivalójuk pedig, hogy "Berlin bleibt ROT", azaz Berlin vörös marad. De hát legyen ez az ő dolguk, végülis szép világ volt, amikor Erich Honecker lesmárolta Kádár Jánost, miután a repülőgépen finom NDK-s Bratwurst-ot evett valami lengyel vagy csehszlovák szósszal.

A házunk szomszédságában egy nagy templom van, ami sajnos Evangélikus, így kompatibilitási problémák merülnek fel vele, de túllépve ilyen felekezeti problémákon, szép.

A környék elég jó, a kerület neve Friedrichshain, és a fiatalok körében elég menőnek számít. Elég sok a punk errefelé, van még egy ilyen házuk is, ahol nagy számban fordulnak elő. Ez ilyen foglalt ház szerű, de nem az, legalábbis kívülről elég rendben van tartva, eltekintve a graffitiktől. Közel lakunk az U5 metróhoz és a Ringbahn-hoz, ami a körvasút. Minden reggel ezzel megyünk munkába, a fotót tegnap reggel csináltam.

Egyelőre most ennyi, remélem mielőbb tudok érdekesebbet is írni, addig is minden szépet és jót mindenkinek!

Telik múlik az idő, az agyam felszívó kapacitása pedig sajnos véges, és kicsi (már-már infinitezimális, akinek ez valamit is mond.) Ez az elméleti fizika nem egy egyszerű dolog, főleg amikor már olyan dolgokat kell megtanulni, amiből még nincs tankönyv. A cikkírók pedig hivatkoznak erre arra, csak nehogy valami összefoglalt anyagot lásson az ember. Még kész szerencse, hogy a német egyetemek nem olyan fukarok mint az otthoniak, így legalább a cikkek letöltésével nincs gond. Szóval a hajó süllyed, és nincs itt Leonardo di Caprio, hogy belefulladjon a vízbe helyettem. Bár belegondolva, hála a jó Égnek, hogy nincs itt, de nem írok csúnya dolgokat ide, mert még Szalai Annamária törölteti a blogomat, akkor pedig az emberiség, de legalábbis a cyber-society egy bimbódzó blogger-tehetséget veszítene el személyemben.

Jelenleg az agytornán kívül a lakáskeresési biznisz folyik keményen. Egész jók a lehetőségek, bár a mai fickó elég érdekes volt. A lakást frissen bútorozzák be, és kötnünk kell ilyen biztosítás féleséget, ha részegen teleokádjuk a hűtőt, és neadjisten zárlatos lesz, akkor legyen miből fedezni. Ilyen biztosítás nélkül nem is szerződik velünk. Amúgy nem rosszak a kilátások, holnap valami zongoristához megyünk aki szintén kiadja a lakását. Ha otthagyna egy zongorát, akkor én mindenképp ezt választanám, de hát ne álmodozzunk...

A héten művészkedtem is egy kicsit, amikor is egy fagyos estén beszaladtam a városközpontba fotózni. A hosszú záridővel egészen érdekes dolgokat lehet elérni. Az első képen a Potsdamer Platz látható, és a szép felhőkarcolócskák. Rettentő hideg volt, amikor fotóztam, így nem volt kedvem a záridővel szerencsétlenkedni, a jobboldalon a kivilágított plakát ezért sajnos kisült, de hát ez van.

A második képen a Brandenburgi kapu, és az előtte lévő tér, mely korábban a két városrészt elkülönítő kiürített zóna volt. Szegény németek lehet, hogy nem is kezdenek el háborúskodni, ha tudják, hogy ez a ma már központi tér a Pariser Platz nevet kapja majd. Megjegyzésként csak annyit kell hozzátenni, hogy a Pariser ítt nem a szafaládét jelenti, hanem azt amit ráhúznak, szegény franciákról mindenkinek a szex jut eszébe, bár erről Fülit kéne megkérdezni.

A harmadik képen elhaladó járművek hátsó lámpájának csóvái mögött a Reichstag látható. Ekkor már kékre fagyott a kezem, így felhagytam a fotózással. Az utcasarkon egyszercsak valami fazon megkérdezett, hogy merre van a főpályaudvar. El is kezdtem neki magyarázni, de azt azért látta rajtam, hogy nem vagyok idevalósi. Meg is kérdezte, honnan jöttem, mikor mondtam neki nagyon megörült, ő ugyanis Perzsa, azon belül is költő. El is csevegtünk kicsit, mert mondtam neki, hogy én biza voltam Iránban, ezen meg is lepődött egy kicsit.

Na mára berekesztem az irogatást, remélem mielőbb újra lesz időm írni. Addig is minden szépet és jót az otthonlevőknek, és mindenkinek aki olvassa.

Most, hogy elkerültem Berlinbe, úgy döntöttem, hogy blogot írok. Itt majd olvashatjátok összefüggéstelen gondolataimat a világról.

Szóval, kedden délután szerencsésen megérkeztünk, szerdán pedig már kezdődött is a munka. A hely kifejezetten modern, így a nyílászárókat kis elektromos bizgerentyűvel lehet nyitni. A probléma csak az, hogy valamilyen bevándorlás elleni kampány részeként az én kulcsom rögtön csütörtökre elromlott, és az ajtón piros led villogtatása, valamind visító hang kíséretében elutasított. Ez a probléma azóta megoldódott. (Lehet, hogy a nagy elhárító hivatal rájött, hogy dédpapim mégis csak itt született...)

Az egyetemen az is kiderült, hogy a nemzetközi diákigazolvány(magyarul: ISIC) egy nagyon hasznos dolog. Ugyanis a helyieknek teljesen mindegy, hogy milyen papírral igazolod, hogy diák vagy, csak rá legyen sütve, hogy STUDENT. Ez be is jött, ugyanis első ebédkor Zaránd professzorral, és Marcival egy kísérletet hajtottunk végre. Mind a hárman ugyanazt rendeltük, és néztük ki mennyit fizet. Háromféle ár jött ki, ugyanis van vendég ár, dolgozó ár, és diák ár. A csirkepörköltért és gyümölcssalátáért (mindkettő jó nagy adag) egész korrekt ár a 2€, amit fizettem. De ehhez hasonló volt a bérlet vásárlás, amikor meglobogtatva az egyetemtől kapott papírt, amin rajta van, hogy "Gaststudent", minden csuklás nélkül kiállítottak nekünk egy diákbérletet, pedig lehet, hogy nem teljesül minden kritérium hozzá.

Persze minden eddig leírt dolgot elhomályosít egy valami: a SÖR. A sör, ami itt aztán van, sokféle, finom és olcsó. Amikor megláttam, hogy a Paulaner búzasör csak 0.8€, azt hittem káprázik a szemem. És van még sok más is. A legfinomabb a barna búzasör, aminek különleges íze van, mindenképp ki kell próbálni, ha itt van az ember.

Az élet valamelyest drágább, mint otthon, bár vannak dolgok, amik nagyon olcsók. Ilyen pl. a halkonzerv, amit fillérekért lehet az ALDIban megvenni. A tej szintén nagyon olcsó. Összességében, ha az ember kompromisszumokat köt, nem drágább az étkezés mint otthon. A tömegközlekedés nem olcsó, viszont nagyon szervezett, és jó.

Egyelőre ennyi. Majd később jelentkezem.